Hogy mi haszna van a segítő beszélgetésnek? Például bővül az önismereted, reálisabbá válik az énképed. Ha például önbizalomhiánnyal küzdesz, és magaddal kapcsolatban jórészt negatív gondolatok jutnak eszedbe, a beszélgetések segítenek abban, hogy objektívebben lásd magadat, és képes legyél befogadni a környezetedtől érkező pozitív visszajelzéseket is. A beszélgetések során reálisabbá válik az ideális énedről alkotott képed is, már nem teszed megugorhatatlanul magasra a lécet, mert képes leszel elfogadni magadat olyannak, amilyen vagy. Ha az énkép és az énideál közötti távolság csökken, lényegesebb kevesebb belső szorongással kell megküzdened, és a felszabaduló energiádat arra tudod használni, hogy amikor kapcsolatot létesítesz másokkal, az itt és mostban tudj létezni, a másikra tudj reagálni, ne a fejedben róla kialakult képre. Vagyis a kapcsolataid harmonikusabbá válnak, a nehéz helyzeteket többén nem problémának, hanem kihívásnak látod. (Természetesen a konfliktusok nem tűnnek el az életedből, de képes leszel kezelni őket.)
Fontos hozadéka a segítő beszélgetésnek, hogy megtanulsz felelősséget vállalni a saját életedért. A beszélgetések elején a kliensek gyakran azt gondolják, hogy a nehéz helyzet kialakulásáért felelősek a szüleik, akik rosszul nevelték, nem szerették őket eléggé. Felelős a társadalom, a főnök, a kollégák, a feleség, a férj, és az egész világ, de ők nem. A beszélgetések során a kliens rájön: ahhoz, hogy a nehéz helyzet változzon, neki magának kell először változnia, neki kell felelősséget vállalnia a helyzetért, a megoldás előremozdításáért.
Szeretném szétoszlatni azt a tévhitet, hogy a segítő beszélgetés végére elérjük az idilli boldogság állapotát, amikor már nem jön elő több probléma és konfliktus. De előjön, csakhogy az érettebb személyiség képes ezekkel megbirkózni, megengedi magának a folyamatos változást, feladja azt a vágyát, hogy a megszokott helyzetektől várja a biztonságot. Barátságosan nyitottá válik a benne lejátszódó folyamatokra, megtanul érzékenyen figyelni önmagára, egyre inkább megbízik a benne lezajló folyamatokban. Valami olyan állapot ez, amikor egyre inkább a jelenben vagyok. Már nem terhel a múlt, nincsenek bennem feldolgozatlan fájdalmak és hibáztatások a gyerekkoromból vagy a közelmúltból. Az énem az átélt élményekből formálódik, és nem az átélt élményeim szűrőjén át fogom fel a pillanatnyi történéseket. Képes vagyok megélni a pillanatot a maga realitásában.
www.szemelyescoach.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: