A fejlődés lehetőségei

A fejlődés lehetőségei

Gyakran kérdezik tőlem, hová lehet eljutni egy segítő kapcsolat során? A válasz sokesélyes. Attól függ, hogy találsz-e olyan segítőt, akivel képes vagy együtt dolgozni teljes őszinteségben és elfogadásban. Vagyis képes vagy-e megbízni benne, elhiszed-e, hogy elfogad téged. Ez persze függ a segítőtől is: képes-e megteremteni ezt a fajta elfogadó, meleg légkört. Ha ez az összhang megteremtődött, akkor kezdődhet az utazás.

A cél az első pillanatban rendszerint valamilyen kellemetlen tulajdonság vagy helyzet esetleg tünet eltüntetése. Gyakran kiderül már az első beszélgetések valamelyikén, hogy a zavaró dolog mögött valami sokkal mélyebb dolog áll. Akkor azon kezdünk el dolgozni. Hogy mennyi idő, amíg elérjük a kitűzött célt, azt ritkán lehet előre megjósolni. 8-10 alkalom mindenképpen kell. Gyakran sokkal több. Rendszerint elindulunk egy problémán, és aztán újabbak és újabbak bukkannak fel. Akkor lehet abbahagyni, amikor a kliens úgy érzi, hogy valamelyest nyugvópontra jutott.

Sokan várják azt, hogy majd egy ilyen folyamat végén megoldódik az összes problémájuk, megtalálják a tökéletes társat, munkahelyet, és soha többé nem lesz gondjuk. Ez egy statikus végcél lenne. Ez nem érhető el. A tökéletes boldogság és nyugalom majd a nirvánában, mennyországban, kinek-kinek gusztusa szerint. Ami elérhető, az egy folyamatos változás, ahol az ember már nem fél a változástól. Valami olyasfajta állapot, amikor azonnal, az itt és mostban hozzáférsz az érzéseidhez, amikor képes vagy hallgatni a tested és a belső hangod jelzéseire. Amikor megéled az érzéseidet úgy, ahogy jönnek, azok teljes intenzitásában. Sokan attól félnek, hogy ez a teljes antiszociáltsághoz vezet. Mi lesz akkor, ha megélem a haragomat a maga teljes pusztító mivoltában? Valójában soha nem ez a végeredmény. Ha rájössz, hogy azonosulhatsz a dühöddel, az ilyen elfogadott és átlátható düh már nem romboló erő. Arra is rájössz, hogy ha néha-néha sajnálod magad, az nem feltétlenül rossz, és nem fogsz végképp beleragadni ennek a mocsarába. Az a jó az érzések teljes intenzitású megélésében, hogy ezek teljes harmóniába simulnak be. Ha képes vagyok megélni a pusztító haragomat, akkor képes leszek ugyanilyen szabad utat engedni a szeretetemnek, rajongásomnak, a kíváncsiságomnak, empátiámnak. Ha lekerül a kupak a palackról, válogatás nélkül jönnek az érzelmek. És ez nagyon jó! Először rendkívül félelmetes, de ez adja az élet igazi ízét! Enélkül minden sótlan, unalmas és szürke.

Ezekben az érzésekben hallatlan erő lakozik.

www.szemelyescoach.hu