A stressz és a betegségek
Az utóbbi évtizedek felfedezése, hogy a stresszhormonok az immunrendszer működését gátolják. Kísérleti személyeknek adrenalint juttattak a vérébe, és az immunrendszer működése azonnal csökkent. Felfedezték azt is, hogy az immunrendszer a hosszabb ideig tartó stresszre reagál rosszul.
A stressz jelzi, hogy valami baj van, tegyél már valamit! Tehát egyrészt jelzése annak, hogy valami nem stimmel, másrészt pedig a megoldáskeresést is ösztönzi. Ha nem találjuk a megoldást a problémára, akkor beköszönt a szorongás. Ha erősen tudsz szorongani, akkor kicsit vigasztalásként mondom, hogy nem vagy egyedül! A szorongást csak azok az emberek kerülik el, akiknek komoly baj van a lelkiismeretükkel. Konfliktushelyzetekben mindannyian szorongunk.
Csakhogy a szorongásra való hajlam komoly megbetegítő tényező. Vagyis vannak olyanok, akik fokozottabban hajlanak a szorongásra. Ők az ún. introvertált emberek, akik inkább befeléfordulók, kevesebb baráttal rendelkeznek, érzékenyebbek. Náluk egy negatív behatás, ami másnak csak egy kis feszültséget okozna, bombaként robban.
Sokan azt gondolják, hogy csak az élet nagy, sorsdöntő eseményeitől kell aggódnunk, mert azok okoznak igazán súlyos stresszt. Valójában egyáltalán nem így van. A legnagyobb veszélyt a hétköznapi kellemetlenségek, bosszúságok okozzák. Apró kudarcok, sérelmek. Azt találták a kutatók, hogy a túlságos sietség, a dolgok félbeszakítása, a felelősség terhe, a veszekedések, a családra jutó kevés idő együttesen és halmozottan súlyos terhet jelent, és komoly egészségkárosító hatással bír. Akkor halmozódnak fel az apró betegségek, amikor a stressz kezd az ember feje tetejére nőni, a lelki küzdőerők pedig kezdenek kimerülni. Ilyenkor válunk sérülékennyé, fogékonnyá az apróbb betegségekre. Hosszú távon pedig olyan krónikus betegségeket szedhetünk össze, mint gyomorfekély, szív-és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás. A szervezet ellenállóképessége csökken a fertőzésekkel szemben, sőt gyengének bizonyul a lappangó belső támadókkal, a daganatsejtekkel szemben is.
A szívkoszorúér megbetegedésekkel kapcsolatban igazolódott be, hogy az ún. A-típusú személyiség fokozottabban hajlamos erre a problémára. Ők azok, akikben szélsőséges versengési hajlam van, képtelenek a kikapcsolódásra, akik az idő sürgető nyomása alatt élnek. Teljesítményközpontúak, ha várakozniuk kell, könnyen dühbe gurulnak, nehezen tudják elengedni magukat. Kifelé önbizalmat mutatnak, belül kétségek között vergődnek.
A rákbetegségek kapcsán pedig ún. C-típusú személyiségről beszélnek. Azt tapasztalták, hogy van valamiféle közös lelki alapvonás azokban, akik daganatos megbetegedésekkel küzdenek. Például alapvetően megrendült bennük az élet értelmébe vetett hit. Súlyos érzelmi veszteséget éltek át a megbetegedés előtti időszakban, reménytelen magány tör rájuk. Tehetetlennek érzik magukat a változtatásra, képtelenek kifejezni a kétségbeesésüket. Többnyire szeretetreméltó, segítőkész, jóindulatú emberek, akik azonban képtelenek elfogadni a maguk számára a segítséget. Saját érdeküket nem tudják érvényesíteni, képtelenek a haragjuk kifejezésére.
Azt gondolom, hogy a fentiek alapján világos, hogy mekkora mértékben vagyunk felelősek a saját egészségünkért. Mennyire fontos, hogy a lelki életünk, a pszichénk rendben legyen. Egyik kliensem panaszkodott a múltkor, hogy a főnöke a szemére hányta, hogy ha el tud járni hetente háromszor tornázni, akkor a munkahelyén is van ideje kicsit tovább bent maradni. Majd nem tornázik annyit, az úgyis felesleges luxus. Azt hiszem, ez a főnök valamit alapvetően nem értett meg az emberi test és lélek működéséről.
www.szemelyescoach.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: