Gondolatok, amelyek akadályozzák a nemet mondást
Gondolkodásunkban van néhány olyan mechanizmus, ami megakadályozza, hogy hatékonyan, lelkiismeret-furdalás nélkül mondjunk nemet bizonyos helyzetekben. Azokról a gondolatokról beszélek, amelyek megakadályozzák, hogy reálisan, torzítások nélkül lássuk a valóságot. A kognitív pszichológia a valóság torzítása címmel írja le ezeket a jelenségeket. Ezek valójában a logikus gondolkodás zavarai, az ítélőképesség hibái.
- „B. meg a fűnyíród, nyuszika!”
Biztos ismeritek a viccet a kismalacról, aki kölcsön akarja kérni a fűnyírót a nyuszitól. Malac nyuszihoz menet arról elmélkedik, hogy nyuszi nem fogja kölcsönadni a fűnyírót. Addig hergeli magát útközben, hogy a szomszédba érve csak ennyit mond: „B. meg a fűnyíród, nyuszi!” Szerinted megkapta? A pszichológia a malacka-jelenséget negatív predikációnak hívja, amikor ok nélkül biztosak vagyunk abban, hogy a negatív reakció bekövetkezik. Persze, ha valakinek van jövőbe látó varázsgömbje, mindenképpen szóljon, én is szeretnék ilyet… sőt, az MLM értékesítésébe is beszállok. J
- Teve effektus:
Lánykori nevén generalizáció, vagyis általánosítás. Ismeritek a történetet a tevéről, aki a sivatagban igen fázott éjszaka, és megkérte a gazdáját, hadd tegye be csak az első két lábát a sátorba. A gazda megengedte. Másnap a teve már a fejét és a nyakát is szerette volna betenni. Nem folytatom, egy hét múlva ő aludt a sátorban. Igen, vannak ilyen emberek, de erős túlzás azt állítani, hogy mindenki ilyen. Ha egyszer is találkoztál olyannal, akinek a kisujjadat nyújtottad, és az egész karodat kérte, könnyen eshetsz a generalizáció csapdájába, és jó eséllyel feltételezed, hogy ha legközelebb egy kis dologra igent mondasz, még nagyobbakat kérnek tőled. Igen, előfordul, de távolról sem igaz, hogy mindenki így fog viselkedni!
- Én már csak ilyen szerencsétlen vagyok!
Például találkozol egy agilis eladóval, és minden előzetes elhatározásod dacára megveszel egy hordhatatlan nadrágot. Hazamész, felpróbálod, és otthon azon keseregsz, hogy ez is csak veled történhet meg, mert te mindig ilyen béna vagy, soha nem tudsz nemet mondani. A jelenséget a pszichológia perszonalizációnak nevezi: eltúlzod a közted és a kedvezőtlen helyzet közti kapcsolatot. Vagyis azt gondolod, hogy a helyzet a te tehetetlenségedről szól.
- Felnagyítás és lekicsinylés:
Például levágatod a hajadat, hagyod magad rábeszélni valami új frizurára. Mindenki dicséri, te pedig bosszankodsz, mert neked nem tetszik. Vagyis nem hiszel a külső jelzéseknek, és tovább bosszankodsz, amiért hagytad magad rábeszélni. Megint nem tudtál nemet mondani…
- Önkényes szelekció:
Vagyis egyetlen apróságra koncentrálsz, és semmi mással nem törődsz. Például a főnököd alapvetően jó véleménnyel van rólad, folyton dicséri a munkádat, és most megkér, hogy maradj benn délután, pedig neked a gyerekért kell menni az óvodába. Te persze nem tudsz nemet mondani, mert attól félsz, hogy a főnök csalódni fog benne, más kapja az év végi jutalmat, mert most az egyszer nemet mondasz. Tehát ellenvetés nélkül vállalod a túlórát, meg sem kísérled, hogy elmond az igényeidet, hogy közösen keressetek egy mindkettőtöknek elfogadható megoldást.
- Katasztrofizmus:
Vagyis a végletekben való gondolkodás. Tudjátok, mint a romantikus lányregényekben. Vagy tisztán jó valaki, vagy tisztán rossz. Átmenet nincs. Például nem mersz nemet mondani a párod kérésére, hogy elkísérd egy focimeccsre, ami valójában halálosan untat téged, mert attól félsz, hogy akkor elhagy. Ennek persze semmi jele, de te ott tombolsz a lelátón, miközben belül dühöngsz, hazafelé pedig elkezded piszkálni a te drágádat, hogy már megint nem öltözött fel rendesen, és miért ezt a pulóvert vette fel.
- A lépcsőházi filozófus:
Amikor igent mondasz valamire, de a lépcsőházban jut eszedbe, mi mindent lehetett volna mondani. A pszichológia ezt utólagos negatív rágódásnak nevezi. Ó, ebben a többségünk nagyon profi! Azt is megmondhattam volna a főnökömnek, hogy… és már jönnek is az érvek, amelyek két perccel ezelőtt el voltak zárva agyunk leghátsó rekeszébe. És ezek a rekeszek sajnos időzárasak, és csak a lépcsőházban hozzáférhetőek. (Egyébként nem, de idő és szemléletváltás kérdése, hogy helyben és azonnal hozzáférhetőek legyenek. Vigasztalásként mondom, hogy a dolog tanulható!)
Ha ismerősek a jelenségek, akkor kérlek tudatosítsd magadban, hogy bizony a valóságot kissé torz módon látod. Vannak a fejedben olyan helyek, ahol zökken egyet a gondolat. Ez nem katasztrófa, de nehezíti az életedet. Legalább elmélázni érdemes a jelenség felett. Például tudatosítani, hogy igen, ez van, elfogadom, és NEM bántom magam azért, hogy persze, megint kiderült, hogy tök béna vagyok!
www.szemelyescoach.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: