Mit érzel, amikor nemet mondasz?
Nagyon nehéz visszautasítani egy kérést. Ha nemet mondunk, akkor kilépünk a kényelmes és közös öntőformából, és eltávoldunk a többiektől. Az igen összehoz, a nem eltávolít. Ha nemet mondunk, önálló egyéniségként különböztetjük meg magunkat, és eltávolodunk az akol juhmelegétől. Mi ebben a rossz?
- „Nincs jogom!” „Nem illik!”: Meg persze néha lusták is vagyunk, hiszen az elutasítást meg kell indokolni, magyarázkodni kell. Sokkal kényelmes igent mondani, mert így legalább békén hagynak, szeretetre méltónak tartanak. Aztán majd ráérünk fejfájásra hivatkozva lemondani.
- Nemcsak a vitától félünk, hanem attól is, hogy megbántjuk a másikat. „HA nemet mondok, biztosan magába zuhan.” Könnyekben tör ki. Nehéz elviselni, hogy szántszándékkal fájdalmat okozunk annak, akit szeretünk. Láva a másik szomorúságát, végül mégis igent mondunk. Túl nagy felelősség másoknak fájdalmat okozni, és azután mardoshat a lelkifurdalás.
- Még rosszabb, ha erőszaktól kell tartanunk, és nem akarjuk kihívni a másik haragját. „HA nemet mondok, rögtön ordítani fog.”A másik támadásnak veszi a nemet, kiássa a csatabárdot, és a végén még agresszornak tartjuk magunkat. Jobb a békesség, különben elindul egy beláthatatlan folyamat, ami végül ellenünk fordul, és tönkremegyünk bele.
- A kritikától való félelem. „HA nemet mondok, hülyének fog nézni.” Kigúnyolnak, megaláznak.
- HA nemet mondok, a másik leír majd engem, faképnél hagy, kirúg, és soha többé nem fog szeretni. A félelem, hogy tönkretesszük a kapcsolatot, megbántjuk a másikat, aki rosszat gondol majd rólunk, és végül megbüntet minket, oda vezet, hogy önzőnek, gonosznak tartjuk magunkat már attól is, ha csak nemet gondolunk. A nem kimondására még gondolni sem merészelünk.
- Aki képtelen nemet mondani, valójában mindenhatónak tartja magát. „Mindent meg tudok tenni, amit csak kérnek tőlem.” Én oldom meg a világ összes gondját. Ha nemet mondunk, le kell mondanunk a mindenhatóság érzésünkről. Sőt a nem azt is jelenti, hogy kihagyunk valamiféle lehetőséget.
Önbizalomhiány
Aki nem mer nemet mondani, alábecsüli azt a képességét, hogy képes lesz megküzdeni a kialakult helyzettel. Biztosra veszi, hogy ha nemet mond, a másik így és így fog viselkedni, és gondolatban már le is játssza a vészforgatókönyvet. Ismeritek a nyuszikás viccet? Nyuszika elindul fűnyírót kérni a szomszédtól, és odafelé azt mondogatja magában: úgyse fogja odaadni, ez a szemét, biztosan nem fogja odaadni. Mire átér a szomszédba, már csak annyit mond: „B. meg a fűnyíródat, szomszéd!” Lehetőséget sem adott a másiknak, hogy spontán módon, természetesen reagálhasson. Nos ilyen vészforgatókönyveket forgatunk le, még mielőtt kimondanánk a nemet. Csak csodálni tudom az ilyen embereket, mert van egy kristálygömbjük, amiből előre ki tudják olvasni, mit fogok lépni akkor, amikor ők azt mondják, hogy…. Esélyem nincs spontánul reagálni, és máris kész a veszekedés, amit ugye az illető elkerülni szándékozott. Remek, ugye?
Aki ilyen vészforgatókönyveket gyárt, az önbecsülése hiányáról tesz tanúbizonyságot. Előre tudja, hogy úgysem fog sikerülni. Megbénítja a még be sem következett kudarc. Az ilyen ember lelke mélyén szörnyűségeket gondol magáról.
Hogy hol van ebből a kiút? Legközelebb elmondom, gondolom, már elfáradtál az olvasásban. J
Kedves Tulipán!
Kevés dologban vagyok olyan biztos, mint abban, hogy érdemes önmagunkat adni. Nem érdemes maszkok, álarcok mögé rejtőzni, mert a valódi éned előbb-utóbb úgyis kikandikál a maszk mögül, és akkor joggal hányják a szemedre, hogy miért játszottad meg magad eddig. De magadért is érdemes önmagadat adni. Amikor elnyomod a valódi érzéseidet, szükségleteidet, vágyaidat, magadból gyilkolsz meg egy-egy darabot. Ez apró lépésekben elkövetett öngyilkosság. Mit gondolsz, ki fog gondoskodni a te szükségleteidről, vágyaidról, ha nem te magad?
Azt olvasom ki a soraidból, hogy mindig mást választ az, akit te szeretsz. Ha ez már többször előfordult, akkor érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért következik ez be, te hogyan járulsz hozzá ehhez a folyamathoz, vagy miért azt gondolod róla, hogy a másik által választott valaki szebb és jobb nálad.
Nem akarok itt marketingelni, de pár hét múlva tartok egy tréninget, ahol esetleg választ kereshetsz a problémádra. Tényleg csak ajánlani tudom mert hiszek abban, amit ott együtt létre tudunk hozni. .De ha írsz konkrétan is a gondjaidról, akkor próbálok segíteni. Legyen szép napod!
Köszönöm a választ, érdekes gondolatok. Majd meglátom, kérdésem lesz-e még, de az biztos, hogy tréningre nem járok. Idegenekkel ki akar tréningelni? Legfeljebb a párommal mennék ilyen helyre, szerintem annak van értelme. Az alkoholista játszmával kapcsolatban nem írtál választ, arról is érdeklődtem. Köszönöm előre is!
Szia Tulipán!
Bocs, tényleg nem válaszoltam az alkoholista játszmára vonatkozó kérdésedre. Egészen részletesen írtam erről a témáról az augusztus végi blogbejegyzéseimben. Ott több napon keresztül részleteztem a témát. Ha ezen felül is van még kérdésed, szívesen válaszolok.
A tréningről annyit, hogy idegenek előtt sokszor könnyebb megnyílni, mint közel ismerősök előtt, mert az új arcokat talán soha többé nem látjuk, nem gond kipakolni a szennyest. A saját belsőnkről pedig nehezebb fellibbenteni a fátylat a közeli hozzátartozó előtt. Számtalan olyan tréningen voltam már résztvevőként, ami komoly belső átalakulást eredményezett bennem. Idegenek olyan új szempontokat tudnak hozni az életünkbe, amivel a megszokott környezetben sohasem találkoztunk eddig.
Egy picit visszatérve a játszmákra. Konkrétan mi foglalkoztat téged? Úgy érzed, hogy mindig ugyanolyan jelenetek ismétlődnek bizonyos kapcsolataidvan?
Elolvasom majd az augusztusi írásokat, addig nem tudom, mit írjak kérdésnek még, mert a fogalom, hogy alkoholista játszma, ez volt ismeretlen előttem. Nem tudtam, hogy ez egy játszma. Sőt azt se tudom, mi az, hogy játszma lelki dolgokban. Zsarolás? Önsajnáltatás? Fontos az alkoholizmusról beszélni, mert az egész ország iszik, akik meg nem, azok tanácstalanok az okokat illetően.