Miért is olyan nehéz nemet mondani?
„Az udvariasság, gyermekem, azt diktálja, hogy nem önmagunkra, hanem másokra gondoljunk” – írja Balzac. A nevelés ellentmondást nem tűrően sulykolja belénk ezeket az erények. Ne a magad vágyaira, szükségleteire gondolj, hanem felelj meg nekem, a társadalomnak, az egyháznak, az iskolának, a szüleidnek, a férjednek, feleségednek és a gyerekeidnek. Ha mindezt megtetted, akkor esetleg beszélhetünk arról, hogy te mit is akarsz valójában. De arra ki fog emlékezni ennyi év alkalmazkodás után? Az életünkre ránehezedik a kollektív megfelelés súlya, és végül elhisszük, hogy előzékenynek, szolgálatkésznek kell lennünk. És sajnos erre még jól rátenyerel a zsidó-keresztény hagyományrendszer, aminek nagyon pontos képe van arról, hogy milyennek kell lenned. Felelj meg, igazodj, különben nem vagy jó ember. Mi pedig annyira vágyunk arra, hogy szeressenek, elfogadjanak, hogy erőszakkal préseljük be magunkat a társadalom, család öntőformáiba. Majd amikor torz és deformált személyiségünket kiköpik, mert mégsem tudtunk mindenben megfelelni a százféle, gyakran egymásnak ellentmondó elvárásnak, akkor ott állunk összetörve és halálosan csalódottan, hogy mi mindent megtettünk a megfelelésért, és ez így mégse jó.
A teljesség igénye nélkül íme néhány ok, amiért nehezen mondunk nemet:
– udvariasságból
– így elkerülhetjük a konfliktust
– felünk, hogy megbántunk vagy magunkra haragítunk másokat
– félünk, hogy erőszakosnak tartanak bennünket
– félünk a kritikától, a kapcsolat megszakadásától
– bűntudatunk van
– eleget akarunk tenni az elvárásoknak
Na de hol a kiút?
Ott, hogy megtanulunk a vágyainkra és a szükségleteikre figyelni. Ez a lépés még nem követeli meg, hogy ki is mondjuk a nemet. Adjunk magunknak türelmi időt, ami lehet akár három hónap is, és minden egyes esetben, amikor kérnek tőlünk valamit, figyeljünk befelé, és próbáljuk meghatározni, mit érzünk az adott helyzetben. Dühöt, zavarodottságot, kényelmetlenséget, magányt, félelmet? Próbáljunk meg arra is koncentrálni, hogy valójában mire vágyunk, mire lenne szükségünk. Megértésre, elismerésre, elfogadásra, őszinteségre? Csak figyeljünk néhány hétig. Nem könnyű sok év elfojtás után azon töprengeni, hogy mit is érzek, mire is lenne szükségem. Azt hiszem, hogy a nemet mondás megtanulásának ez a legnehezebb, legtovább tartó része. Nem kerülhető meg ez a szakasz, mert enélkül csak hiteltelen technika mindaz, amit asszertivitás tréningeken tanítanak. Azt is gondolom, hogy gyakran segítség nélkül ez a szakasz el sem végezhető, mert annyira sikeresen nyomtuk el évekig az érzéseket, vágyakat, hogy most nagyon mélyre kellene lenyúlni értük, nehezen bukkannak elő.
Én IGENt mondok 🙂 mokaszinnak ezekért az írásokért. Gratulálok és köszi 🙂 sokat segítenek.
Kedves lányok!
Nagyon köszönök minden elismerést. Nagyon jólesnek a dicsérő szavak. Szóval köszönöm mindenkinek!
Kedves Tulipán!
A párkapcsolati játszmákban az egyik típusú játszma neve az, hogy hogy alkoholista. Nem kell ahhoz valakinek piásnak lennie, hogy ezt játsza. Természetesen egy alkoholistának ne mondd azt, hogy rendben van, hogy piál, és az asszisztálásod, hallgatólagos jóváhagyásoddal se engedd, hogy elkerülje a felelősségvállalást.
A másik kérdésedről pedig azt gondolom, hogy igazad van. Én is találjoztam olyan lánnyal, aki úgy néz ki, mint aki háromig se tud számolni, a szavát is alig lehet hallani, mégis elcsábítja a pasit ezzel a tündérke jelmezzel. Majd miután a fickó mégse mellette döntött, akkor a másik nő ajtajára kezdett cédulákat ragasztgatni. A kis szende, erőszakmentes tündérke! Igen, van ilyen. De ez is csak arról szól, hogy a belső mást rejteget, mint ami kívülről látszik. Egy tanulság mindenképp kínálkozik: nem érdemes mást mutatni, mint ami vagy.
Köszi a választ! De, írhatnál bővebben ezekről még, kifejtve. Mi az, hogy alkoholista játszma? Biztos, hogy mindig veszít, aki nem önmagát adja? Biztos, hogy aki önmagát adja, mindig nyerhet? Mert egyelőre vagy én nem adom önmagam, vagy nem tudom, mi van, de mindig mások viszik el azokat, akiket én szeretek, akik viszik, azok meg nem, csak a pénzük kell. Előre is köszönöm.