Képtelen vagyok nemet mondani! Hányszor hallottam, és hányszor mondtam magam is ezt a mondatot! Elfogadtam olyan vacsorameghívást, ahová semmi kedvem nem volt elmenni. Elvállaltam olyan munkát, amit semmi kedvem nem volt elvégezni. Megadtam olyan embernek a telefonszámomat, akivel soha többé nem volt kedvem beszélni. És mindezt miért? Mert nem akartam, hogy udvariatlannak gondoljanak, nem akartam konfliktust, inkább nyeltem egyet, és inkább magamnak okoztam kellemetlen perceket, órákat, nehogy véletlenül megsértsek másokat.
Ismerős? Tapasztaltad már, hogy nem mersz hangot adni a vágyaidnak, nem mered érvényesíteni a jogaidat, képtelen vagy kiharcolni azt, amit valójában szeretnél? Tapasztaltad azt is, hogy minden ilyen kényszeredetten kimondott igen után ostobának és gyávának érzed magad? Akkor isten hozott a normális emberek világában! Megnyugtatlak, nem vagy a jelenséggel egyedül, és nem meríted ki az elmekórtan összes tünetét sem. Ritkán okoz katasztrófát, ha valaki nem tud nemet mondani, csak éppen kényelmetlenül fogja magát érezni órákig, napokig. Olyan ez, mint amikor valami kopog az autóban. Nem áll le a motor, de téged valami folyamatosan nyugtalanít.
Rengetegen élnek folyamatos stresszben, mert képtelenek nemet mondani. Ezek az emberek elképzelni sem tudják, hogy megtagadjanak egy szívességet. Képtelenek élvezni az életet, mert állandóan a feladatokon jár az eszük. Ők testesítik meg a nagylelkűség szobrát. Azt vallják, minél többet adnak másoknak, minél inkább kiszolgálják mások igényeit, annál inkább kedvelik majd őket. Gyakorlatilag a végkimerülésig való szolgálattal szeretnék megvásárolni mások jóindulatát. Csakhogy ez így nem megy. Egyrészt, mert ez burkolt, ám komoly manipuláció, és ezt mindenki érzi valahol mélyen, és a sok szolgálat kellemetlenül érinti azt, aki kapja, hiszen óhatatlanul alacsonyabb pozícióba kényszeríti azt, akit kiszolgálnak vele. Másrészt a jóindulat, szeretet nem vásárolható meg. Ám hiába érti ezt meg valaki az eszével, ha a lelke nem hagyja békén. Továbbra se tud nemet mondani, mert az a fránya belső lelkiismeret nem engedi. Különösen a nőket nem hagyja békén az a hang.
Sok nőt a hagyományos értékrend szerint neveltek: a nő szolgálja ki a családját, ne legyenek saját vágyai, ne mondja ki a véleményét, titkolj el az érzéseit, hagyja, hogy mások döntsenek helyette. Kényeztessen mindenkit, kivéve önmagát. Nem nőies átvenni a szót, részt venni a döntésben, eltérő álláspontot kifejezni, sőt esetleg a házasságukat kockáztatják azzal, ha nem értenek egyet a férfivel. Ezért hallgatnak, vágyaikról, gondolataikról még véletlenül sem beszélnek, mert nem merik kockáztatni a kapcsolatot. Az eredmény: depresszió, pánik, szorongás, allergia, gerincfájdalmak, diabetesz, rák. Megéri elfojtani a vágyainkat, és igent mondani akkor is, amikor nemet üvölt bennünk valami???
A jó hír, hogy nem kell ennek feltétlenül így maradni. Az ember élete végéig képes a változásra. Ha szeretnél változtatni ezen a hozzáállásodon, akkor szívesen segítek, mert alaposan, és belülről is ismerem a problémakört. A következő blogbejegyzésekben szeretnék még a témáról írni, illetve a honlapomon is találsz a témába vágó írásokat.
Addig is szép napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: