Mit tegyen az, aki felismerte, hogy társfüggő? Elsősorban ehhez hasonló kérdéseket kapok mostanában. Például kezdje el különválasztani magát a másiktól, kezdje el élni a saját életét. Hogy a fenébe lehet különválni valakitől, aki betölti minden gondolatodat? Aki társfüggő, gyakran rögeszmésen rágódik dolgokon – elsősorban azon, milyen fájdalamat okozott neki az a szemét – akitől mellesleg nem tud, és nem is akar elszakadni. Különösen fárasztó ez a rágódás az ismerősöknek, barátoknak, mert ők hallgatják, és nem értik, miért nem lép már az, aki ennyit szenved. Gyakori sorsa a társfüggőknek az elmagányosodás, mert kevesen bírják hosszú távon ezt a tipródást.
Pedig a rögeszmés aggódás és uralomvágy csak merő illúzió. Attól, hogy ezen rágódik valaki, sajnos nem segíti elő a megoldást. Mi akkor a megoldás? TÁvolságot tartani. Tudom, ez olyan, mintha azt mondanám a fuldoklónak, hogy ne vegyél levegőt. Hogy lehet nem gondolni valamire? Nem azt jelenti a távolságtartás, hogy szakítsd meg vele a kapcsolatot, és mától ne gondoskodj róla. Nem jelent ellenségeskedést sem. Azt jelenti, hogy elengedni. Érzelmileg. A távolságtartás kiindulópontja, hogy megérted, elfogadod, átéled, belédivódik, véreddé válik, hogy nem oldhatsz meg olyan problémákat, amelyek nem a tieid. Ha valaki bajt kavart, engedd, hogy elvigye a balhét. Ha folyamatosan megmented, nem teszel vele jót, mert elveszed tőle annak a lehetőségét, hogy tanuljon az esetből.
A távolságtartás azt is jelenti, hogy a jelenben élünk. Hagyjuk, hogy történjenek velünk a dolgok. Nem mi kényszerítjük ki az eseményeket, és nem aggódunk olyan dolgokon, amelyek a távoli jövőbe várhatók. Amikor rád tör az aggódás, kérdezd meg magadtól, hogy most ebben a pillanatban fáj-e neked valami. HA nincs fizikai fájdalmad, ha abban a pillanatban nem bánt senki, akkor te se bántsd magadat ostoba gondolatokkal. Mivel a rossz közérzetet okozó gondolataidat te kreálod, te is tudod leállítani őket. Élj hát a pillanatban, és élvezd! Ezt csak te tudod megtenni. Ez a Te felelősséged. Ha annyira kontrollálni vágysz dolgokat, akkor kezd magadon, kezd a gondolataidon. Hidd el, ez életre szóló feladat!
Továbbra is várom a kérdéseidet, gondolataidat!
Szia Klári!
Mindig örülök annak, amikor jelentkezel! ÉS örülök az örömeidnek is. Ne felejtsd el mindennapossá tenni őket! A pasira vonatkozóan pedig talán segítséget nyújt a legfrissebb bejegyzés.
Szép napot!
Szia!
Végül az Élet oldja meg a társfüggők gondját, mert ha nem változtatnak a viselkedésükön, végül tényleg magányosak maradnak, pont bedkövetkezik az, amitől mindig is féltek. Éppen ezért fontos, hogy a jelen pillanat örömeit tudja élvezni az ember.
A munkahelyek magas elvárásai sem tesznek jót szerintem amúgy sem egy emberi kapcsolatnak sem, nem kell még nekünk is tetézni a gondokat! Egyáltalán nem. Csak mivel sokszor a társfüggővel még a munkahelyén is általában méltatlanul bánnak és céltáblája lesz mindenkinek, a főnöktől kezdve az alkalmazottakig….ezért duplán nehéz az élete.
Vajon miért lesz általános céltábla egy társfüggő?
Feladat: pillanatban élni és élvezni! Igen, ez tényleg egy életre szóló feladat. Köszönöm.