Mit tehet az, aki felfedezi magán a társfüggőség jeleit? Nagyon sok mindent tehet magáért, de fontos, hogy kérjen segítséget. Egyedül nem fog menni. Ha erőt és elszántságot érez magában, akkor keressen egy pszichológust, és kezdjen el dolgozni a problémán. De számítson rá, hogy nem 5-6 alkalom során fog rendeződni az élete, hanem évekbe és több százezer forintba fog kerülni, hogy helyrehozza azt, amit a szülei elrontottak. Ja, és sok-sok fájdalmas szembenézéssel jár, a saját életéért való felelősség felvállalásából, és az ebből fakadó dühből. Nem kellemes szembenézni azzal, hogy éveket, évtizedeket töltött el olyan emberek közvetlen közelében, akik minden szavukkal, tettükkel bántották, megalázták, és ő még ragaszkodott is hozzájuk. Ez nagyon-nagyon fájdalmas felismerés lehet. És az is fájni fog, hogy én magam döntöttem úgy, hogy ezekkel az emberekkel élek. “Előbb sírsz, aztán átkozódsz”- mondja Reményik. Aztán valahogy váratlanul, véletlenül, kegyelemből, én nem tudom, mitől, de valahogy kisimulnak a dolgok. Ebben a szakaszban aztán megjelenik a saját életért való felelősség felvállalása. Rájönnek, hogy rajtuk múlik, hogy merre megy tovább az életük. Ennek a szakasznak a jellemzője a végtelen magány. Pontosan az, amitől a társfüggők többsége olyan nagyon fél. De ilyenkor már bírják. Szembe tudnak nézni vele, nem keresnek kibúvót, jó alaposan a Magány szeme közé néznek. És ez itt már a gyógyulás. Hiszen ha megértik, hogy az egyedüllétet, a végtelen magányt is kibírják, nincs okuk többé, hogy olyan emberek társaságában maradjanak, akik bántják, kihasználják, felemésztik őket. Ez olyan tartást ad, amiről korábban álmodni sem mertek. Meg lehet csinálni, el lehet ide jutni, de olyan szívós, kemény kitartás és élniakarás kell hozzá, ami túléli a fájdalmas szembenézéseket.
Az egyéni terápia helyett – mellett – lehet választani az Anonym Társfüggők csoportját is.
Ha szeretnél tájékozódni a problémáról, néhány könyvet tudok javasolni: Melody Beattie: Ne függj senkitől!
Hemfelt-Minirth-Meier: A szeretet tanulható
Az első lépés, amit már ma elkezdhetsz gyakorolni, hogy a figyelmedet, amit eddig a másikra irányítottál, fordítsd magadra! Emésztgesd azt a gondolatot, hogy a saját életéért, problémáiért mindenki maga felelős. TE nem tudod megoldani az övét!!! Csakis a sajátodat. Keresd az életedben az apró örömöket, és figyelj arra, hogy naponta adj magadnak ilyeneket. Aprókat és olyanokat, amelyek nem hízlalnak és nem mérgeznek!
Kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra, gondolataitokra, kérdéseitekre. Azt hiszem, nagyon-nagyon sokakat érint ez a téma.
Szia!
Felírtam magamnak a két könyvet az egyéni terápiám kiegészítésére jó lesz.Apró örömök, ami nem hízlal és nem mérgez? Tehát nem cigeretta és nem sütemény…mi lehet ilyen? Egy jó új hajszín pl. vagy egy tornaóra…egy diéta sikeres kimenetele…egy szolibérlet , egy ruha, egy táska stb…megkeresni önmagunkat és akkor már nem fáj a magány és nem rettegünk attól, hogy elhagynak. Mert a társfüggő szerintem retteg az elhagyatottságtól.
Szia Klári!
Valóban nem cigarettára és süteményre gondoltam. Inkább olyan egyedül is végezhető elfoglaltságokra, mint torna, tánc, séta az őszi parkban, kirándulás eddig ismeretlen emberekkel, egy illatos fürdő. A lényeg, hogy élvezd, és tudd, hogy ezzel te ajándékozod meg magadat. A lényeg, hogy kényeztesd magad, és okozz magadnak örömet! Először nem könnyű, de pár hét alatt belerázódik az ember, és megszokja, hogy időnként megkérdezze magától, hogy éppen mire van szüksége. Ha van kedved, meséld majd el, hogy mire jutottál!
Szeretettel: M.