Bármennyire is rendben vagyunk odabent, a lelkünkkel, bármikor adódhatnak olyan külső események, amelyek felboríthatják a belső egyensúlyunkat. A kérdés, hogyan küzdünk meg ezzel?
A megküzdési módszereket két csoportra szokták osztani: a problémaközpontú és az érzelemközpontúra. Akik az elsőt válsztják, kezükbe veszik a dolgokat, cselekednek, eltakarítják az útból a rossz dolgokat. Erre persze nincs mindig lehetőség. Ha gyászolunk, akkor azt sajnos nem tudjuk helyrehozni, ilyenkor az egyetlen lehetőség, hogy megpróbáljuk az eseményre adott érzelmi reakcióinkat irányítani. Ilyenkor belekezdhetünk egy terápiába, vagy több időt tölthetünk a családunkkal, lefoglalhatjuk magunkat valamilyen tevékenységgel. Ezt akkor érdemes használni, ha úgy látjuk, hogy ezt az eseményt egyszerűen csak ki kell bírni
Problémaközpontú megközelítés:
Aki ezt választja, az kevesebb depressziót fog megélni, mert hatékonynak, erősnek fogja érezni magát, miközben cselekszik. Érdemes cselekvési tervet készíteni, és lépésenként haladni.
Érzelemközpontú megközelítés:
Ha elborítanak az érzelmek, ha képtelen vagy cselekedni, akkor ezt a módszert tudjuk csak választani. Számos stratégia létezik erre: vannak olyanok, amelyek viselkedéses jellegűek, és vannak, amelyek a gondolkodás megváltoztatására törekednek. A viselkedéses stratégiák közé tartozik a figyelemelterelés vagy a mozgás, vagy ha érzelmi támaszt keresünk hozzánk közel álló embereknél. A kognitív megoldások közé tartozik például a helyzet újraértelmezése. Például keresünk valami jót a történésekben vagy megtanulunk együtt élni vele.
Jó reggelt!
Nekem a figyelemelterelés válik be mindig a legjobban.