Szeretném megosztani veletek a hétvégi élményemet. Egy erőszakmentes kommunikációs tréningen voltam, és csak szuperlativuszokban tudok beszélni róla. Talán ismeritek Rosenberg könyvét,a Szavak falak vagy ablakok címűt. A szerző arról beszél, hogy a konfliktusok megoldhatók úgy, hogy empátiát nyújtva a másiknak, a szavait, gondolatait tükrözve lehetőséget adunk neki, hogy pontosítsa, megfogalmazza az érzéseit és szükségleteit. Az első napon csak azt gyakoroltuk, hogy megpróbáltuk visszamondani mindazt, amit a másiktól hallottunk. Csak fogtam a fejem, hogy mennyire mást hall meg a társam abból, amit mondok, mint ami bennem van, és hogy én se pontosan azt értem, amit ő mondani akart. Szóval az első nap azt éreztem, hogy a szavak csak falak, amelyek elrejtik előlem a másikat. Aztán elkezdtük tükrözni mindazt, amit a másik mond, méghozzá úgy, hogy kerestük, szinte vakon -, hogy amikor te ezt mondod, akkor ezt érzed, és erre volna szükséged? Hiszen aki éppen dühös, zaklatott, sokszor nem is tudja, hogy valójában fél, csalódott vagy éppen szomorú. Ha tükrözöm, akkor lehetősége van arra, hogy azt mondja, hogy nem, nem félek, hanem csalódott vagyok, és bizonyosságra vagy éppen kapcsolódásra lenne szükségem. És folyamatosan pontosítjuk, hogy mit érez. Úgy, hogy elismertem az ő érzelmét, és empátiával elfogadtam, és már együtt keressük a helyzetből a kiutat. Döbbenetes volt, hogy a szerepjátékok során a kiindulási probléma aztán hová vitt minket, milyen mélységekbe.
És ami szerintem a módszer zsenialitása, hogy az egyenlőségre, egyenrangúságra épít. A vezetők nem féltek megmutatni a saját esendőségüket, gyengeségüket, problémáikat. Nem az zajlott, mint a többi csoportterápiában, hogy a vezető mindentudó atyaistenként trónol a csoport felett, és időnként megmondja a frankót. Hatalmas élmény volt számomra, hogy lehet úgy vezetőként jelen lenni egy csoportban, hogy egyenrangú vagyok a másikkal a magam esendőségében, de a többiek mégis tanulhatnak tőlem, sőt a csoportfolyamatokat sem engedem ki a kezemből, óvom a csoport biztonságát. Mindenkinek csak ajánlani tudom!!! Ha bővebben érdekel a téma, itt nézhetsz utána: www.emk.hu
Kedves Klári!
Megoldást nem tudok, mert sajnos még nem találtam meg a bölcsek kövét. Megértem, hogy nagyon bánt és feszít téged ez a helyzet, és tisztán látásra lenne szükséged azzal kapcsolatban, hogy mennyire szeret és fogad el téged a párod. És valószínűleg azt is szeretnéd tudni, hogy milyen kapcsolat van közte és az exbarátnő között. Teljesen jogos a kíváncsiságod. Szoktatok erről nyíltan beszélgetni? Felmerül bennem az is, hogy mennyire vagy biztos a saját értékeidben? A féltékenység rendszerint akkor üti fel a fejét, ha valaki nem bízik önmaga vonzó és értékes voltában, és nem hisz már a másik őszinteségében. Te hogy vagy ezzel? Kíváncsi vagyok a válaszaidra, hogy elindulhassunk a megoldásod felé. Ha van kedved, írhatsz ide is – talán másoknak is segít a problémáik megoldásában. De írhatsz az e-mail címemre is: janosiv@szemelyescoach.hu
Addig is szép napot neked!
M.
Szia!
Az az igazság, hogy én sem bízom magamban, de ettől független bosszant ez a helyzet nagyon engem. Nem hallottam őket még párbeszédben…lehet, hogy találkoznak akkor, mikor én nem tudok vele találkozni? Miért csinálja ezt, nem tudom.. Az az igazság, hogy az előző szerelmem meg akart változtatni és azt akarta, hogy szőke legyek, amikor én természetes barna vagyok és végre most jutottam el odáig, hogy barnán is jó vagyok….szörnyű. Az exemmel visszatérő álmaim vannak. Ma azt álmodtam vele, hogy átölel szorosan és azt súgja nyugodtan legyek sötétebb hajszínű csak vörösítsek kicsit, mintha barnán még mindig nem lennék elég jó.
Még annyit tennék hozzá, hogy ezzel a nővel csalta meg annak idején a volt feleségét és ez a nő szerintem mindig akkor szeret felbukkani, ha lát valakit a párom mellett. Tényleg vannak ilyen nők? A párom azt mondta, hogy nem érdekli és állítólag a nő azért hívogatja, mert a barátja májrákos és az anyja is haldoklik…fura….:-(((((
Kedves Klári!
Azt hallom a soraidból, hogy nagyon szeretnél megfelelni ezeknek a férfiaknak. Igyekeztél olyan hajszínt választani, ami az exednek tetszett. Neked mi tetszik? Te mit szeretnél? Mire vágysz igazán? Ezeken a kérdéseken érdemes lenni elgondolkozni. A féltékenységedből is ezt az önbizalomhiányt hallom ki. A pároddal kapcsolatos gyanúdról nehéz bármit is mondani. A szerelmi háromszögekben vannak olyan megcsalt felek, akik sokáig inkább a homokba dugják a fejüket, csak ne kelljen szembesülni a tényekkel. Ha a párod a feleségét is ezzel a nővel csalta – úgy tűnik, nála a hűtlenség teljesen rendjén való dolog. Miért gondolod, hogy megváltozott? Amikor veled megismerkededettl, nem volt épp egy párja? Kutyából nem lesz szalonna… A májrákos barát és haldokló anya nagyon gyenge hazugságnak tűnik ilyen messziről. Azt hiszem érdemes lenne komolyabban elbeszélgetni a pároddal arról, hogyan képzeli a kapcsolatotokat. De előtte tisztázd magadban, te mit szeretnél. Mert erről nem írtál semmit. Igazán, őszintén, tökéletesen boldog vagy a párod mellett? Reggelente mosolyogva kelsz fel? Ha erre nem a válasz, akkor érdemes lenne elindulnod valamilyen önismereti irányba. Kezdetnek egy tréning vagy egy hétvégi csoport is jó lenne. De ha igazán erősnek érzed magad arra a küzdelemre, hogy szembenézz saját gyengeségeiddel és vágyaiddal, akkor egy hosszabb önismereti utat javaslok egyéni vagy csoportos terápia formájban. Kérdezz bátran, ha valami nem világos, szívesen válaszolok!
Jó reggelt!
Teljesen világos minden, mégsem tudok szakítani vele, mert vannak mosolygós reggeleink, bár tegnap pont azt vágtam a fejéhez, hogy miért csak az igazgyöngy kell neki, miért nem képes az iszapba merülni érte.. magyarán velem nem csak a jó dolgok járnak, hanem a nehézségek is. Ott van a fiam, akit egyedül nevelek és ráadásul kamasz. A szüleim elváltak, 6 éves koromtól nem láttam apámat 21 éves koromig. Apám alkoholizált. Amúgy járok egyéni terápiára már 7 éve és most jönnek elő az igazi nehézségek…előtte a házasságom sem volt fényes…mondhatni mint nőt teljesen elhanyagolt a párom….szinte nekem kellett kezdeményezni mindenben…a háztartási munkákból sem vette ki a részét és ült a babérjain mondhatom nyugodtan. Te csinálsz egyéni terápiát?
Kedves Klári!
Örülök, hogy rajta vagy az önismeret göröngyös útján! Akkor csak kitartásra tudlak biztatni. Persze az érdekelne, hogy 7 éve ugyanahhoz a terapeutához jársz-e. Azt tapasztaltam, hogy a terápia soha nem könnyű útja a fejlődésnek, és sokszor bizony lassú is, komoly elszántságot és kitartást követel. De megéri!! Komoly, mélyről jövő változás enélkül nem érhető el.
Amit írsz, az mind azt jelzi számomra, hogy a sérüléseidd az elsődleges családodból származnak, és ezket a traumákat bizony csak szakember segítségével lehet feloldani.
Én life coach (életvezetési tanácsadó) vagyok, nem pszichológus, és akkor tudok hatékonyan segíteni, ha valaki kitűz maga elé egy célt, de nem tudja egyedül elérni. Például szeretne pályát módosítani, legfogyni, párra találni, de gondjai vannak a nőiessége megéglésével. A beszélgetések során a célra koncentrálva dolgozunk, de sokszor vissza kell menni a múltba, és megnézni, hogy mi az, ami igazán akadályozza a klienst az előrejutásban. És bizony ilyenkor gyakran előjönnek múltbéli, családból hozott sérülések. Ha nagy traumák vannak, akkor előfordul, hogy lezárjuk a coachingot, és pszichológust keresünk.
Szia!
Igen, 7. éve már ugyanahhoz a pszichológushoz járok és nagyon kemény munka, mit ne mondjak, de megéri. Valahogy az ilyen lelki betegségek javulnak a legnehezebben és van visszaesés is…nem könnyű, de nem is lehetetlen.
A kérdésem az lenne még, hogy remélem itt is folytatod a blogod, de olvasgatom a másikat is, az újat, meg szoktam nézegetni a weboldaladat is, az is nagyon tetszik.
Szia!
Persze, folytatom itt is a blogot, meg a honlapon. Örülök, hogy tetszik!