Kedves Móni és Klári! Örülök a kommentjeiteknek, mert már kezdtem azt hinni, hogy csak magamnak írom ezeket a bejegyzéseket. (Persze az se lenne baj, mert azáltal, hogy leírom, bennem is rögzülnek ezek az információk.) Örömmel veszem, ha ti is javasoltok témát, felvettek kérdéseket. Több fejben több tudás van…
Múltkor arról írtam, hogy a kapcsolatok hogyan növelhetik a boldogságot. Nyilyán tapasztaltátok már, hogy bizony a legtöbb boldogtalanság a kapcsolatokból származik. Most arról szeretnék írni, mit tesznek a boldog párok azért, hogy a kapcsolatuk jó maradjon.
Például kezelik a konfliktusokat, és nem söprik a szőnyeg alá. A boldogtalan párok gorombán reagálnak egymásra, amikor valamivel nem értenek egyet, cikizni, gúnyolni kezdik egymást, kritizálják a másikat, szeretnék őt megváltoztatni. Megvetést mutatnak: fintorognak, hátat fordítanak egymásnak. Védekeznek és támadnak: “nem velem van baj, hanem veled.” A boldog párok tagjai képesek arra, hogy megszakítsák a veszekedés menetét például humorral, ami nem bántó. vagy kifejezik a másik iránti szeretetüket, empátiájukat. Nagyon tudom ajánlani a konfliktusok kezelésére az erőszakmentes kommunikációt, ami ezt az empátiát tanítja. Vagyis hogyan lehet meghallani mindazt, amit a másik mond, hogyan lehet ezt tükrözni, figyelni a saját és a másik érzéseire, szükségleteire.
Persze előfordulhat, hogy mindegy, mit teszel, akkor sem javul a viszonyod a másikkal. Ha a társasd rombolja az önbecsülésedet, lealacsonyít vagy kihasznál téged, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy érdemes-e még ezt a kapcsolatot folytatni.
Csernusnak van egy példája a kapcsolatok ápolására. A kapcsolat olyan mint egy virág, amely kinyílik két ember között. HA mindketten ápolják, akkor szépen fog fejlődni, növekedni, virágozni. Sajnos a legtöbb kapcsolatban elérkezik az a pillanat, amikor mindegyik fél azt hiszi, hogy a másik öntözi a virágot, ami így lassan elherved, és száraz kóró lesz. Akkor aztán jön az anyázás és a válás. De hogyan kellene ápolni ezt a virágot?
Például vond be a másikat a belső világodba. A virágzó kapcsolatok alapját a közös rituálék, álmok, célok mély megélése jellemzi. Ismertem olyan családos bartánőket, ekik felismerték, hogy ha nem fixálnak egy állandó időpontot arra, hogy leüljenek és beszélgessenek, akkor elmúlik a barátságuk. Ezért minden hónap első csütörtökjén fixáltak egy időpontot, és elmentek vacsorázni. ÉS akkor beszélhettek az álmaikról, terveikről. Ismerek olyan házaspárt is, akik a hét egy bizonyos napján a belvárosban együtt ebédelenek, és olyankor magukról – nem a gyerekekről! – beszélgetnek. Az őszinte önfeltárás javítja a kapcsolatot a másikkal. De figyeljünk arra, hogy amikor a másik magáról beszél, ne adjunk kéretlenül tanácsot, ne kritizáljuk őt.
Szia!
Az én kapcsolatomban állandóan problémák merülnek fel, mert úgy érzem, hogy én jobban kimutatom az érzelmeimet, mint a másik. Amit nem értek, hogy a másik elkezd ilyenkor hátrálni…na meg a féltékenység és a hülyének nézés határa hol kezdődik. Honnantól jogos a féltékenységem és honnantól néz hülyének a másik. Szerintem senkinek sem tetszene, ha a barátját mindig hivogatná a volt barátnő…és soha nem beszélgetnek előttem…hanem mindig csak a telefonja kijelzőjén látom, hogy már megint kereste vasárnap..ugyan tiltón van…hogy engem ne zavarjon, hogy csörög…de a telefonon látni, hogy ki kereste és nem kutatkodom, nem így derült ki, hanem mindig véletlen derül ki…ez megy már kb. 4 hete közöttünk..Erre tudnál valami megoldást? Hogyan lehet ezt kezelni?