Talán ismered azt az érzést, amikor órákon, napokon át rágódsz egy problémán. végigpörgeted, mit kellett volna mondani, hogyan kellett volna csinálni, és a gondolatsor végén eljutsz oda, hogy rajtad kívül mindenki ügyesebb, szebb, okosabb, bölcsebb. nos ezt hívom én rágódásnak, ami a boldogság első számú közellensége.
Sokan azt hiszik – én is ezt hittem -, hogy amikor bánatosak vagyunk, akkor befelé kellene figyelni, értékelni kell a helyzetünket, megoldást kellene kitalálni. Pedig ritkán igaz, hogy ha az ember rágódik a problémáján, akkor megtalálj a megoldást. Az eredmény rendszerint a rosszkedv, a csökkentértékűség érzése, negatív, önbeteljesítő jóslatok.
Az igazán boldog embereknek megvan az a képességük, hogy elterelik a figyelmüket, és belefeledkeznek egy olyan tevékenyéségbe, amely leköti őket. A kutatások szerint az lesz boldogabb, aki képes ilyenkor elterelni a figyelmét, aki nem hagyja, hogy a negatív dolgok befolyásolják a hangulatát.
Azt is vizsgálták, hogyan lehet abbahagyni a rágódást. Például figyelemeltereléssel. A kiválasztott stratégiának elég lehengerlőnek kell lennie ahhoz,hogy ne kezdjél el újra rágódni. Például nézzél valami vidám filmet, végezz testmozgást. Csinálj olyat, amibe teljesen bele tudsz feledkezni.
VAnnak, akik az Állj! technikára esküsznek, és leállítják az önmarcangoló gondolataikat. Személy szerint a harmadik módszerre esküszöm: szánjál a napodban 30 percet arra, hogy akkor semmi mást nem csinálsz, csak rágódsz. Amikor napközben rád tör a rágódhatnék, akkor mondd azt magadnak, hogy most nem, majd este szánok erre időt. Amikor eljön az este gyakran meg is fleedkezek róla, vagy éppen jó kedvem van, és nincs hangulatom az önmarcangolásra.
De érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy ez a probléma számít-e majd egy év múlva. Ha tágabb perspektívába helyezed a kérdést, sokszor kicsinnyé válnak a gondok.
Jó nem rágódást!
Azt hiszem, az összes lelki problémát ismerem, amiket itt felvetsz 🙂 A rágódás azért nem segít a megoldásban, mert mindig egy bizonyos kitaposott ösvényen haladnak a gondolataink, és valahogy mindig ugyanoda kunkorodnak vissza, anélkül, hogy valami tanulságra, végkövetkeztetésre jutnánk. A mozgás jó és hasznos ötlet, csak jusson eszembe, ha éppen rágódom 🙂