Kedves Magio!
Azt kérdezted, mi a véleményem azokról, akik nem küzdenek, belenyugszanak a dolgokba, nem tesznek semmit a változásért. Nos, ha tényleg belenyugszanak abba, hogy olyan az életük, amilyen, akkor ők valószínűleg tényleg nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog emberek. Ha nem ilyenek, akkor zavarja őket az életük folyása, és vagy frusztráltak, idegesek, vagy depressziósak. Azt tapasztalom, hogy a rosszba az ember ritkán tud beletörődni következmények nélkül. Az okos pszichológusok szerint a depresszió mögött általában a tehetetlenség érzése áll. Az illető nem lát kiutat, nem lát megoldást. Nos, én a depressziót érzem ilyen beletörődésnek. És ehhez komoly szakmai (pszichológus, pszichiáter) kell.
De azt nagyon komolyan gondolom, hogy az életéért mindenki maga felel, és ha valaki belenyugszik abba, hogy az ő élete már csak ilyen, az az ő döntése, felelőssége. Ha ugyanazt teszi, amit eddig, akkor ugyanazt fogja kapni, amit eddig. Változás nem következik be magától, azért bizony nagyon komolyan meg kell dolgozni. És ez a munka sajnos komoly fájdalmakkal jár, sok-sok felismeréssel, sírással. Aki belenyugszik, ezt a fájdalmat, ezt a fáradságot szeretné megkerülni.
Egy coachig során, amikor változást szeretnénk elérni, a kliensnek a cél meghatározása mellett az szokott nehezére esni, hogy kimozduljon a kényelmi zónából. A rég bejáratott utak ismerősek, még akkor is, ha fájdalmasak, negatív tapasztalatoktól terhesek. ÉS hiába a vágyott cél, oda eljutni nagyon nehéz egyedül. Sokan nem is hiszik el, hogy megérdemlik, hogy elérjék a céljukat. Itt lép be a coach, és segít feltérképezni, hogy melyek azok az akadályok, hiedelmek, amelyek gátolnak a cél elérésében.
A párkereső tréningjeim tapasztalata, hogy a résztvevők szépen meg tudják fogalmazni a céljaikat, de nem hiszik, hogy ők is megérdemelnek egy kiváló párkapcsolatot. És itt lehet elkezdeni mélyebbre ásni. Miért nem? Miféle negatív hiedelmeik vannak a párkapcsolatról, önmagukról? ÉS itt szembesülnek az első fájdalmakkal, sérülésekkel. Vannak, akik ennél a pontnál bezáródnak, mert annyira fájdalmas pontokat érintünk. És később vagy visszajönnek egyéni coachingra, mert felmérik, hogy van min dolgozniuk, vagy még emésztik a dolgot, mert nagyobb a változástól való félelmük. Azt gondolom, hogy változásra akkor szánja rá magát az ember, amikor már nagyon nagy bajban van.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: