Kedves Cs. Mária!
Örülök a bejegyzésednek,mert feltételezem,hogy mások is elgondolkodnak azon, amit írtál.
Először is: Amit tudok, azt nem 3-4 könyvből tudom, hanem évekig tanultam, és évek óta foglalkozom a témával. A tudásomat nem 3-4 self help könyvből merítettem, hanem saját élmény csoportokból, pszichológusoktól, tanfolyamokból. Való igaz, hogy 4-8 óra alatt nem lehet megváltoztatni senkinek az életét, de lehet segíteni, különösen ha az illettő felismeri, hogy a saját életéért maga felel, és hajlandó dolgozni a lelki fejlődésén. Ezeken a tréningeken el lehet indulni, tovább lehet lépni valamerre. Egy-egy lépést. Azt hiszem, akik jelentkeznek, nem azért jelentkeznek, mert azt hiszik, hogy varázsgömbből megoldom az életüket.
Másrészt én is azt gondolom, hogy rengeteg lelki problémával küzdő ember él, akikről mindenféle ezoterikus hókuszpókusszal lehúzzák a pénzt. Ha pénzt akarnék lehúzni másokról, akkor háromszor ennyit kérnék a trénigekért, és nem pár ezer forintot. Elsősorban azokonak a nőknek szeretnék segíteni, akik nem tudják megfizetni a méregdrága kurusokat. (Párkereső tréninget 25-30 ezerért kínálnak, kóklerek. Hidd el, ismerem a konkureseimet!) Ja, és selfhelp könyvektől, amit ezen az áron vehetnének, még senki nem lett bölcsebb és kiegyensúlyozottabb. Láttál már valakit, aki orvosi könyveket olvasgatva meggyógyult? A tréningeken olyan kérdéseket teszek fel, amelyekre mindenki maga válaszol, magán dolgozik. Nem adok konzerv megoldást, de lehetőséget a változásra igen. És biztonságos, elfogdó légkört is. Meg persze egy csomó információt és eszközt a továbblépésre.
Szóval biztos lehetsz benne, hogy nem bóvlit kínálok, de valahogy muszáj az üzenetemet eljuttatni azokhoz, akiket érdekel a téma, és elhiszik, hogy segíteni szeretnék.
Tehát továbbra is szeretettel várok minden érdeklődőt. Infó itt: http://szemelyescoach.hu/aktualis.html
Szia!
Szerintem nagyon jó a blogod! Én sajnos elég mély ponton vagyok mostanság, és “kedvenceim” 🙂 (Sharon, Móni) tanácsolták, hogy nézzek el ide, és mi tagadás: olyan, mint amikor a sivatagban a semmi közepén – a forróságban egy jéghideg limonádé csúszik le a torkodon – ennyire lélekemelő:) És nagyon tanulságos… Irigy emberek mindig is voltak, és lesznek is, a lényeg hogy higyj abban amit csinálsz, és Te hiszel. És én is egy bizonyíték vagyok arra, hogy amit csinálsz, jól csinálod!
Magio!
Nagyon örülök, hogy az egyik “kedvenced” lettem:)
Mokaszin!
Ne foglalkozz senkivel, ez a Te blogod…