Bízz magadban!

Folyton késik, halogat, ígérget, de soha nem lehet rá számítani

Biztosan találkoztál már te is olyan férfival, aki megígérte, hogy felhív, de soha többé nem hallottál felőle. Az is lehet, hogy együtt élsz egy olyan pasival, aki elkezdte megcsinálni otthon a kerítést öt éve, de azóta se fejezte be, bár erre évekig rendszeresen felhívtad a figyelmét, és házsártos követelőzőként kerültél ki a helyzetből. Ami közös a két fickóban: hogy szörnyen bosszantóak, de te leszel a hibás, ha kifejezed a bosszúságodat.

Ismerek egy házaspárt, ahol a pasi tíz éve építi a házat, ami még most is félkész állapotban van, bár már évek óta benne laknak. Például a két szintet összekötő belső lépcső még mindig csak félkész állapotban van. Lassan felnőnek a gyerekeik, és a feleség minden könyörgése dacára a ház – úgy tűnik – soha nem fog elkészülni. Kifogás persze mindig van dögivel, és egyébként pedig minden a feleség hibája, mert folyton követelőzik, neki semmi sem elég, miért nem lehet megérteni, hogy ő milyen keményen dolgozik, és mennyi áldozatot hoz a családjáért. És a férj nézőpontjából igenis van értelme a dolognak: ha a másikat lehet követelőzéssel, sárkánykodással vádolni, akkor ő biztosan nem felelős a dolgokért. Ebben a helyzetben a feleség rendre elbizonytalanodik, magát hibáztatja – jó eséllyel gyerekkora óta komoly rutinja van ebben. De egy valami biztos: bármennyire is erőlködik, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő szeretné, hanem ahogy a férfi akarja.

Hasonlóan zajlik például egy indulás reggel vagy készülés egy családi ebédre. A gyerekek és a feleség felöltözve, összepakolva várnak indulásra készen az előszobában, miközben a férj még dühöngve kapkod, próbálja összeszedni a cuccait, és mindenki más hibás azért, mert éppen nem találja a kedvenc ingét. Bárhová is indulnak: garantált a minimum fél órás késés.

Aztán ismerek olyan párt is, ahol a férfi elfelejti, ha megígért valamit: például kirándulásra készülve nem teszi be a hátizsákba a gyerekek vizét, kajáját. Megígéri, hogy segít kipakolni néhány bútort, majd aznap késő este ér haza, és csodálkozva nézi, hogy a felesége dühöngve a szemére hányja a dolgot: „De hát nem beszéltük meg konkrétan, hogy mikor segítek!” – feleli értetlenül.

Hogy mi a közös ezekben a férfiakban? Hogy megőrjítenek minket, mert képtelenség velük tervezni. Mert nem lehet számítani rájuk, bár újra meg újra megpróbálunk bízni bennük. Hogy amikor számon kérjük az elfelejtett, elszabotált ígéreteket, akkor a végén mi vagyunk a hibásak, és kiderül, hogy követelőző, házsártos sárkányok vagyunk.

 

Miért csinálják ezt?

 

Biztos nem lep meg, de a viselkedésüknek neve is van: passzív-agresszió. A passzív-agresszív férfi egyszerre passzív és erőszakos. Általában nem mondja meg nyíltan, hogy mit akar, beleegyezik a terveinkbe, de a végén szabotálja az egészet, és úgy alakulnak a dolgok, ahogy neki tetszik. Ha pedig ezen a burkolt hatalomgyakorlási formán felháborodsz, te vagy a hibás. Ódzkodik attól, hogy kifejezze az akaratát, mert egyrészt nem is mindig tudja pontosan, hogy mit akar, de az menet közben kiderül számára, hogy amit te szeretnél, azt ő biztosan nem úgy tervezi. Ám ezt képtelen szavakba foglalni, inkább elhazudja, szabotálja, „elfelejti”, megszegi az ígéretét.

Az akaratuk nyílt kimutatása számukra a konfliktus lehetőségét hordozza, amit minden áron el akarnak kerülni, mert az önbizalomhiányuk miatt úgy érzik, képtelenek győztesen kikerülni egy veled való vitából.

 

Milyen a passzív-agresszív férfi?

 

Elsőre kedves, szolgálatkész, tündéri aranyember – kifelé. Odabent viszont egyáltalán nem olyan jó, mint amilyennek kifelé mutatni szeretné magát, de nem is olyan rossz, mint ahogyan ő érzi. Gyakran tartózkodó és gyanakvó, nem hajlandó kimutatni a lelki törékenységét. Nagyon fél a versengéstől, konfliktustól, mivel alkalmatlannak érzi magát erre. Rendszeresen kaotikus helyzeteket teremt, amelyek számunkra elviselhetetlenek, hiszen az életünk ezer szállal kötődik az övékéhez. Szívesen tartja magát áldozatnak, és tiltakozik mások igaztalan vádjai ellen, ahelyett hogy beismerné a saját téves cselekedeteit. Rendszeresen hazudozik, halogat, elfelejt, kifogásokat gyárt. Krónikusan elkésik mindenhonnan, szelektív feledékenysége pedig egyáltalán nem hihető. Mesterien közvetít vegyes üzeneteket, kerüli az állásfoglalást, és a beszéde tele van céltalan, ám annál bosszantóbb utalásokkal („majd megoldjuk valahogy” – és tudod, hogy ezt egyedül kell majd megoldanod.) Rendszeresen kitér az őt körülvevő nyomás elől, megsértődik, duzzog és visszahúzódik.

 

Ezt érzed mellette

 

Együtt élni egy passzív-agresszív férfi olyan mintha beköltöztél volna a bolondokházába. Ha megkéred, hogy fesse le a kerítést, akkor megígéri, hogy majd valamikor sort kerít rá. Miután hónapokon keresztül noszogatod, nagy nehezen nekilát, megcsinálja a felét, majd félbehagyja. Újabb hónapokig tartó noszogatás következik, miközben azzal vádol, hogy folyton piszkálod. Ha pedig nekilátsz magad lefesteni a kerítést, akkor megsértődik, mert minek ártod magad az ő dolgába, és szereted átvenni az irányítást. Vagyis csakis rosszul jöhetsz ki a dologból, és a végén kiderül, hogy zsarnokoskodó, hisztis liba vagy. A problémát egyáltalán nem lehet vele szép szóval megbeszélni. A végén még te magad is elgondolkozol azon, hogy vajon nincs-e valami igazság a vádjaiban. A józan ész azt mondatja velünk, hogy ő az ellenséges, de sikeresen elbizonytalanít minket. A húzásaitól joggal feldühödve szeretnénk nekirontani, de ha megtesszük, megnézhetjük magunkat. Sorra kapjuk a kibúvó válaszokat, és ki fog derülni, hogy mindent félreértetünk.

 

Hogyan védd meg magad tőle?

 

A mi feladatunk, hogy észrevegyük, és elhárítsuk a ránk gyakorolt negatív hatást, és belső erőnket mozgósítva megváltoztassuk a kapcsolatot. Először is nekünk kell átállítani a határokat. Szembesítsük a férfit a nyilvánvaló hazugságaival, és tudassuk vele, hogy számunkra mi elfogadható és mi nem. Mindig nagyon konkrétan mondjuk meg, hogy mi zavar minket. Ha például egy kérésünkre egy általános „majd megcsinálom valamikor” – válasz érkezik, akkor mondjuk meg, hogy konkrét időpontra van szükségünk. Ha pedig ekkorra nem lesz kész, akkor keresünk valakit, aki elvégzi a feladatot. Figyelj arra, hogy ha ezt így elmondtad neki, de nem tartod be a szavadat, akkor komolytalanná válsz a szemében. És igen, jól sejted, nagy vitákra is számíthatsz, mert nem fogja harc nélkül feladni a pozícióit, és egészen biztosan ki fogja próbálni, hogy csakugyan betartod-e a szavadat.

Ha már mindent kipróbáltál, és semmi sem változott, akkor viszont el kell gondolkodnod azon, hogy vajon tényleg egy olyan emberrel harcolva akarod-e leélni az életedet, akire soha, semmiben nem számíthatsz.

(Most ugyan női szemmel írtam ezt a bejegyzést, de biztos vagyok benne, hogy a nők között is van számtalan passzív-agresszív, és velük pontosan ugyanolyan nehéz az élet.)

Ha segítségre van szükséged, így segíthetek neked.

Örülök, ha megosztod ezt a bejegyzést, hátha másnak is segít.

Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen bejegyzésről sem!

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!