Bízz magadban!

Levél mindazoknak, akik szégyellik a testüket

Kedves Te,

aki talán bő pulcsik mögé rejted az alakodat, mert szégyelled a plusz kilóidat!

aki elégedetlen vagy a mellbőségeddel, fenékméreteddel, az orrod nagyságával és formájával!

aki túl vékonynak, gebének, deszkának tartod magadat!

Ronda vagyok

 

Tök mindegy, hogy mi bánt, a lényeg: hogy nem tartod vállalhatónak a testedet, és mindent elkövetsz, hogy elrejtsd, álcázd vagy eltakard azt, amit fogyatékosságnak vélsz a külsődben. Egy biztos: nem tartod szerethetőnek magadat, és rengeteg munkát fektetsz abba, hogy megváltoztasd azt, ami szerinted ocsmány benned. Lehet, hogy naponta több órát töltesz az edzőteremben, de az is lehet, hogy esténként titokban tömöd magadba a fél hűtő tartalmát.

Kerülöd a tükröket, és rühelled a próbafülkék éles világítását, ami kendőzetlen őszinteséggel mutatja meg a rettentő valóságot. Utálsz vásárolni, mert úgy véled, nincs az a ruha, ami eltakarja a hájadat, vagy eléggé kiemeli a lapos melledet.

Ha lehet, kerülöd a társaságot, mert képtelen vagy olyan csinosan felöltözni mint mások. Ha mégis elmész egy rendezvényre, kínlódva feszengsz, mert úgy érzed, mindenki csinosabb nálad, mások téged mustrálnak, és arról sugdosnak, hogy milyen rettenetesen nézel ki.

Ha még nincs párkapcsolatod, inkább el se kezdesz társat keresni, hiszen kinek kellenél ezzel a külsővel? Minek tedd ki magad fölösleges kudarcoknak?

Ha van párod, nem hiszed el neki, hogy még mindig vonzónak és kívánatosnak talál, és a kedves bókjait gúnynak vagy manipulációnak érzed.

Tulajdonképpen az egész életed a rondaságod körül forog. Minden nap szembesülsz vele: megkeseríti a magánéletedet, a munkahelyi karrieredet.

Nem vigasztalni akarlak.

Igen, lehet, hogy tényleg nem tetszel mindenkinek, mert a Barbie babákra és fitneszmodellekre épülő ízlésnek nem felel meg a hétköznapi, természetes külsejű ember, akinek nem tökéletes az alakja, a bőre, a melle, a feneke.

 

Mindegy, hogy mit gondolnak

 

Másrészt viszont gondold végig: van a környezetedben olyan ember, aki szerinted nem rendelkezik tökéletes külsővel, mégis a legtermészetesebb módon fogadja el, hogy ő ilyen? Biztos te is ismersz olyan embert, akit tökéletesen hidegen hagy, hogy mások mit gondolnak róla, és úgy van vele, hogy ha valakinek nem tetszik a látványa, fordítsa el a szemét.

Tudod, az emberek többsége vagy egyáltalán nem foglalkozik veled, vagy éppen azon szorong, hogy te mit gondolsz róla. Persze, lehet, hogy pletykálnak vagy megjegyzéseket tesznek a hátad mögött. De hidd el, ez nem tartozik rád, és ettől függetlenül te még boldogan élheted az életedet, mert megvan az a néhány embered, akinek a véleménye tényleg számít. A többi emberé pedig nem érdekes.

Ráadásul egyre inkább azt veszem észre, hogy amikor valaki véleményt mond rólam, leginkább a saját szűrőjén keresztül értékel, és a véleménye gyakran köszönőviszonyban sincs a valósággal. A saját félelmeit, szorongásait vetíti ki rám.

Vagyis ahogy a vicc mondja: “a világ egyik fele kinyalhatja, a másik fele bekaphatja”.

 

Pozitív énkép

 

Azok az ismerőseid, akik túlsúlyuk, gebeségük vagy tökéletlen arcformájuk ellenére magabiztosak, pozitív énképpel rendelkeznek. Minden szabálytalanságuk dacára szeretik és elfogadják magukat olyannak, amilyenek. És ezzel el is terelték a figyelmet a “problémájukról”, hiszen ők nem tekintik problémának, így mások sem tekintik annak. Gyakran észre sem veszik. Ezzel ellentétben, amikor szégyelljük, takargatjuk, szorongunk rajta, ezzel még inkább felhívjuk a figyelmet arra, hogy valami nagy gond van velünk. Párkapcsolati coachként társkeresőkkel is foglalkozom, és amikor bejön egy teljesen átlagos nő, és arra panaszkodik, hogy szörnyen gátlásos, akkor gyakran pillanatok alatt kiderül, hogy valójában szégyelli a testét, és rondának tartja magát. Ettől szorongva azonban képtelen lazán, görcsök nélkül ismerkedni.

Lazán ismerkedni

 

Emlékszem, tizenévesként mennyit kínlódtam abban a néhány buliban amibe elmerészkedtem. Álltam a fal mellett, és azt mustráltam, hogy a többi lány mennyivel jobban néz ki nálam. Másra se tudtam gondolni mint hogy rettenetesen béna és ronda vagyok. Kellett jó pár év mire ezt a borzalmas énképet átdolgoztam magamban. Már jócskán elmúltam harminc, amikor egyszer elvetődtem egy buliba, ahol semmi mást nem akartam mint táncolni és jól érezni magamat. Nem csinosítottam magam előtte órákig, egyszerűen felhúztam egy pólót meg egy farmert, és nem érdekelt semmi. Önfeledt voltam és oldott. Nem akartam másnak látszani mint aki vagyok. Döbbenten tapasztaltam, hogy hirtelen milyen érdekes lettem a másik nem számára. A pasik azonnal kapcsolódni tudtak ehhez a lazasághoz. Pedig az eltelt 15-20 év alatt nemhogy fiatalabb, de szebb sem lettem. Csak magabiztosabb és önelfogadóbb. Ekkor éltem meg azt, hogy minden erőlködés, megjátszás nélkül a saját természetes adottságaimmal is vonzó lehetek. Sőt ekkor értettem meg azt is, mennyire akadályozott korábban a görcsös megfelelni akarás.

Persze azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt az önelfogadást nem boltban vettem, hanem nagyon keményen megdolgoztam érte jó néhány száz terápiás ülésen. Hidd el, neked is sikerülhet! Nem kell, hogy zsákruhában éld le az életedet, nem kell, hogy a fal mellett szorongva figyeld, amit mások táncolnak! Az önszeretet, önbecsülés fejlesztésének millió eszköze van. Ha akarod, én is tudok segíteni neked.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!